Fekete berkenye: Kiderült, miért tesznek jót a bogyós gyümölcsök! Az elképesztő antioxidáns erő, amit eddig nem ismertél!

Évtizedek óta folyó kutatások eredményeként nem csak a szakemberek, hanem a laikusok körében is egyre ismertebbé válik az a tény, hogy a táplálékainkban előforduló ún. szabad gyökök a sejtműködések akadályai, a sejtek anyagának tönkretevői, következésképp valamennyi degeneratív folyamat és rosszindulatú daganat legfontosabb előidézői. Ennek természetesen egyenes következménye volt az, hogy a kutatások meginduljanak olyan bioaktív növényi anyagok felfedezése felé, amelyek a szabad gyököket megkötik. Ezért széles körben megvizsgálták a táplálékul szolgáló növényeink szabadgyök-fogó kapacitását, más szóval antioxidáns potenciálját.

Az antioxidáns kapacitás mindenekelőtt a polifenol vegyületek családjába tartozó antociánok képessége. Ezek a vegyületek ugyan minden magasabb rendű növényben előfordulnak, de legnagyobb mennyiségben mégis a vörös és lila gyümölcsökben mutatták ki azokat. (Az anthocián elnevezést a görög anthos = virág, virágzat és kyanéosz = sötétkék szavakból képezték, mivel ez a vízben oldódó vegyületcsoport adja a virágok és gyümölcsök vörös, lila, kék, sötétkék vagy kékesfekete színét.)

Az évek során kiderült, hogy gyakorlatilag valamennyi bogyós gyümölcs élettani hatása nagyon kedvező, és az elfajulásos betegségek megelőzősében nagy szerepet játszanak. A legkedvezőbb hatásúnak a szedert, az erdei szedert, az áfonyát, a málnát, a kökényt, a bodzát, a homoktövist, a fekete ribizlit és a csipkebogyót tartották. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának kutatója, Ronald Prior 2003–2004-ben végzett mérései szerint a legtöbb antocianidot a vadáfonya tartalmazta, 450 mg-ot 100 grammonként. A későbbi kutatások, amelyeket 2006-ban a heidelbergi rákkutató intézet és a karlsruhei táplálkozás-élettani intézet végzett – más amerikai mérésekhez hasonlóan – kimutatták, hogy az arónia – magyarul fekete berkenye, népiesen fanyarka – antociántartalma 800-1000 mg pro 100 mg, a kínai Wu professzor analízise szerint pedig 1480 mg – vagyis mindenképp valamennyi bogyós gyümölcs között magasan a legtöbb.

Dr. Clarissa Gerhauser heidelbergi eredményei a következők voltak:

Gyümölcsök antociántartalma: 100 grammban

• Fekete berkenye: 800 mg,
• Édes cseresznye: 180 mg,
• Kék szőlő: 165 mg,
• Áfonya: 165 mg,
• Erdei szeder: 60 mg,
• Málna: 40 mg,
• Eper: 30 mg.

A növények másik fontos egészségmegőrző mutatója az úgynevezett TEAC-érték. Ez a rövidítés az angol Trolox Equivalent Antioxidant Capacity kifejezésből származik, és azt hivatott jelezni, hogy az ártalmas oxidatív anyagok megkötésében valamely növényi anyag milyen aktív szerepet képes játszani. A potsdami egyetemen három, nagyon magas antioxidáns-tartalmú gyümölcs levét hasonlították össze. Míg az agyondicsért tőzegáfonya TEAC-értéke 9–14, a szintén híres gránátalmáé 18-20 közötti volt, addig az aróniánál ez az érték átlagosan elérte a 64,8-as mutatót.

Amit a csodabogyóról tudnunk érdemes…

A gyümölcs származási helye az Amerikai Egyesült Államok és Kanada keleti része, ahonnan az Aronia melanocarpa elsősorban Skandináviában, Oroszországban és Lengyelországban terjedt el a XX. század eleje óta. Különleges biológiai értékeit felismerve azonban az 1970-es évek vége óta egyre nagyobb területeket ültettek be vele Németországban is.

A fekete berkenye májusban mintegy 10 napon keresztül virágzik. Fehéres virágai sok gyümölcsfajtáéhoz hasonlítanak, leginkább a galagonyáéhoz. Markáns, a madárberkenyéhez hasonló illata van, amit a méhek nagyon kedvelnek, ezért a feketeberkenye-ültetvények mellett nagyon jól termő méhészeteket is ki lehet alakítani. Nagyon kedvelt táplálék a madarak körében is, mivel ők érdekes módon nem érzik azt az összehúzó (adstringens) ízt, amely miatt az arónia nyersen nem igazán fogyasztható, és ami miatt az angolszászok „chokeberry”-nek, vagyis „fojtogató bogyó”- nak hívják. A bogyók érési ideje augusztusban van. Kisebb ültetvényeken kézzel szedik, de a nagyobb területeken már megoldották a rázógépekkel való betakarítást is.

A rózsafélék családjának többi tagjához hasonlóan a fekete berkenyének is igen magas a gyümölcscukor-, pektin- és csersavtartalma. Ez utóbbi miatt, ha lét készítenek belőle – a teljesebb lényerés érdekében -, először fagyasztják, majd kálium-aceszulfámmal szokták édesíteni, valamint a kellemes ízhatás érdekében citromsavat is adnak hozzá. A citromsav az élelmiszeriparban igen széleskörűen használt adalékanyag, főleg édességekhez keverik hozzá. Beyreuther német professzor, Alzheimer- kór-specialista vizsgálatai szerint azonban ezzel az adalékvegyülettel az a baj, hogy a „hátán viszi át” a vér-agy gáton a nehézfémeket, elsősorban az alumíniumot és az ólmot! Ez a „trójai citromsav-ló” tehető azután hosszabb távon felelőssé a Parkinson- kór, az Alzheimer-kór és egyéb degeneratív központi idegrendszeri betegségek kialakulásáért! Az Alzheimer-kórban egyébként is áteresztővé válik a vér-agy gát. Ráadásul – amint azt Beyreuther professzor hangsúlyozza – a gyermekeknél a vér-agy gát még nem működik teljes kapacitással, így ők a sok édesség fogyasztása folytán fokozottan veszélyeztetettek. Szerencsére ma már nálunk is kapható olyan készítmény, amely a fekete berkenyét természetes őrlemény formájában, más biogyümölcsökkel együtt tartalmazza.

A bogyókat egyébként sokféle módon használják fel, nem csak a kb. 80%-os létartalmát, hanem a főként a héjában lévő növényi színezőanyagot is élelmiszerek színezésére: ha például eperlekvárhoz adagolják, annak színét intenzívebbé és tartósabbá teszi. Ugyanezért, valamint magas C-vitamin-tartalma miatt használják málnás joghurtokban is. Nagyon finom kompót, lekvár vagy szörp készíthető belőle, az átpasszírozott gyümölcsök pedig kiváló adalékul szolgálnak vadételek mellé. Kidolgozták már az aróniából készíthető bor technikáját is.

A növény 1-3 méter magas bokrokká fejlődik, ősszel gyönyörűen fénylő vörössé varázsolódnak a levelei, amiért sövényalkotónak is kiváló. Fagytűrő és mindenféle talajon – homokos, sós, agyagos, lápos – megél, ezért is terjedt el – illetve terjesztették el – nagy területen egyes európai országokban. A legjobb fajtái az „Aron” Dániából, a „Viking” Finnországból, a „Nero” Szlovákiából és Oroszországból, a „Rubina” és a „Hugin” Svédországból és Németország szász területeiről származnak. Ültetni ősszel kell, kb. másfél méter távolságra egymástól, és akkor legkésőbb öt éven belül összefüggő szép sövényt alkot. Külön jó tulajdonsága, hogy kártevőkkel és betegségekkel szemben igen ellenálló, így nem szükséges permetezni.

Élettani hatásai

A fekete berkenyének mindenekelőtt rendkívül hatékony gyulladáscsökkentő, illetve -megelőző hatását kell kiemelnünk. Az utóbbi évtizedek kutatásai egyértelműen bizonyították, hogy a legtöbb „népnyomorító és pusztító” civilizációs betegséget (szívinfarktus, rák, cukorbetegség, keringési betegségek, anyagcsere- betegségek) a gyulladásos folyamatok indukálják. Az arónia kiemelkedően magas polifenol- és flavonoidtartalma megköti a gyulladásgátló markereket (például a ciklooxigenázét, illetve a TNF-alfát). Ezen kívül blokkolja azt az enzimet, amely annak az arachidonsavnak a képződéséhez vezetne, amely mindenfajta gyulladás előidézője.

A lengyelországi Wroclavban végzett széles körű kutatások megállapították, hogy az antioxidáns hatás a magas redoxpotenciálnak köszönhető, vagyis az ioncserét elősegítő, az oxigént leadó és a nitrogént felvevő képességhez kapcsolódik. Ezen kívül ezek az anyagok képesek jól megkötni a nehézfémeket is! Az arónia magas molekulasúlyú procianidjai különösen sok olyan aromás gyűrűt tartalmaznak, amelyeknek nagyon erős a szabadgyök-fogó képessége. Megállapították, hogy a fekete berkenye hatáspotenciálja olyan magas, mint azoké a kínai gyógynövényeké, amelyeket ott a hagyományos orvoslás tapasztalatait követve a rákos megbetegedések ellen használnak!

A plovdivi orvosi egyetemen az arónialé hatását vizsgálták cukorbetegeknél, 16 1-es típusú és 25 2-es típusú cukorbeteg esetében. Megmérték a vércukorértéket 200 ml arónialé megivása előtt és utána 60 perccel. A betegeknél a cukorbetegség fennállása 1 hónap és 13 év közötti intervallumban volt. A vizsgálatok kimutatták, hogy az átlagosan 14,23 mmol/liter vércukorérték 60 perc után átlag 11,4 mmol/literre esett vissza. Egy standard reggeli után elfogyasztott 200 ml lé eredményeként a 13,43-as átlagérték 11,94-re csökkent. 200 ml arónia megivása után 60 perccel. Egy másik vizsgálat során 21, 6-17 éve cukorbetegségben szenvedő, 42–62 éves páciensnél azt találták, hogy ha három hónapon keresztül napi 200 ml arónialét ittak velük, az átlagos vércukorszintjük13,28 mmol/literről 9,1 mmol/literre csökkent. Ugyancsak erős pozitív hatása volt az aróniakúrának a cukorhemoglobin (HbA1c)-szintre (9,39-ről 7,49-re), az összkoleszterinszintre (6,45-ről 5,05-re), valamint a vérlipidszintre (2,92-ről 1,7-re). Az eredményeket összevetették 23 másik, ugyancsak 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő hasonló beteg adataival, akik nem kaptak aróniakúrát. Ezeknél a pácienseknél érdemi változás nem történt. A végkövetkeztetés az volt, hogy a csodagyümölcs rendkívül hatékony kiegészítő kezelést jelent a cukorbetegek esetében.

Oroszországban a népi gyógyászat hosszú idők óta szinte „allround”, vagyis sok mindenre ható házi szerként használta a fekete berkenyét. Elsősorban bél- és bőrbetegségek, húgyúti fertőzések és magas vérnyomás esetén alkalmazták. „Érdekes módon” az egyesült államokbeli Illinoisi egyetem kutatói is egyéregyértelműen azt találták, hogy az arónia stimulálja a keringést, megelőzi a vérrögök kialakulását, erősíti a szívet és védi a gyulladástól a húgyúti rendszert. A Szovjetunióban már az1950-es években intenzív kutatások folytak az aróniával, mert nem csak az derült ki, hogy segít eltávolítani a szervezetből a nehézfém-szennyeződéseket, hanem a sugársérült betegekre is kiváló gyógyító hatással volt. Így nem csak lét, hanem klinikailag hatásos port és tablettát is előállítottak belőle.

M. Döll német kutató egyébként kimutatta, hogy az aróniából kivont komplett anyag lényegesen hatékonyabb, mint az egyenként feldolgozott flavonoidok (pl. a kvercetin, az antocián stb.).

Sikeres klinikai felhasználást egyébként a következő kórképekben dokumentáltak:

Bélbetegségek, savhiányos gyomorhurut, máj- és epebetegségek, bőrbetegségek, allergiás tünetképek, cukorbetegség, gyermekbetegségek (skarlát, kanyaró), magas vérnyomás és minden egyéb szív-ér megbetegedés, véralvadási zavarok, trombózisok, húgyúti fertőzések, pajzsmirigykórképek, kemoterápiás kezelésben lévő betegek állapot- és életminőség javítása, vaksággal fenyegető szemvízgyulladás (uveitis).

Összegezve az elmúlt évtizedek tapasztalatait, le lehet szögezni azt, hogy ez a rendkívül magas tápértékű vadgyümölcs nem véletlenül került az orvosi figyelem középpontjába. Gyógyító értéke magas P-vitamin- (flavonoid), vízben oldódó B1-, B2-, B6-, B9-, B12-, C- és H-vitamin- tartalmának, a zsírban oldódó A-, E- és K-vitamin provitamin-tartalmának és összességében kiemelkedően magas , a sejteket a pusztulástól védő szabadgyök-fogó kapacitásának köszönheti. A kutatók egyöntetű véleménye szerint összességében legalább olyan betegségmegelőző és gyógyító erővel rendelkezik, mint a tahiti csodanövény, a noni gyümölcse. Az arónia azonban itt van az orrunk előtt, igénytelensége okán és a rendkívül gyorsan növekvő kereslet miatt mindenképpen üdvös lenne, ha erre az egészségkoncentrátumra nálunk is ráharapnának a termelők. Ennek következtében valószínűleg csak a gyógyszergyártók szája íze lenne kissé fanyarka, de a világtrendbe csatlakozó termelők megédesíthetnék a rákos betegek és sok más civilizációs ártalomban szenvedő ember életét is.

Az eredeti cikk szerző(k), forrás és referenciák: Dr. Simoncsics Péter – Természetgyógyász Magazin XIV. évfolyam 9. szám